Kutyabőr

Hát igen. Kék vérem van. :-))

Szóval anyukám oldaláról (leánykori neve Marcsa) valamiféle hétszilvafás nemesi sarjak vagyunk. Ügyes -bajos módon úgy alakult, hogy a diplomamunkám témája a családfánk, ez az oklevél és ennek a képzőművészeti interpretációja lesz. Nem így terveztem, de így alakult. Viszont nagyon örülök neki, ugyanakkor jobban belegondolva nem kis munka lesz felkutatni az elődöket. Főleg nem 1622-ig............Kicsit félek tőle, és nem tudom hogy kezdjem!

Az oklevelet II. Ferdinánd adta ki 1622-ben, Marcsa Gáspár számára, aki egy török vezért harcban legyőzött.

A címer őt ábrázolja, ahogy a szürke lován átugrat a török teste felett, fejét pedig kard élre hányta!

Ez mind le van írva a levélben, csak persze kicsit körülményesebben.

Pecsét a kétfejű sassal

Októberi Duna-part

Vasárnap délután leugrottunk a Dunára. Eléggé borús idő volt, de pár perc múlva előbújt a nap, és nekem muszáj volt ezt lefényképeznem! Igen ám, de a fényképezőm nem volt nálam... Hát beültem a kocsiba és irány haza, aztán meg vissza :-)

Lehet, hogy ez volt az utolsó napos nap?! Hát remélem nem. Csak most, hogy 3 napja tombol a szél, havas eső esik és a cserépkályha mellett kucorgunk, csak reménykedni tudok benne, hogy lesznek még ehhez hasonló szép napok!

Vadászlovaglás - muzslai módra

2. Muzslai Hubertus - Október 3.

Reggel 7-kor még elég csípős volt az idő az induláskor itthonról, de egy óra múlva, amikor megérkeztünk a gyülekező színhelyére már melegített a nap. Később pedig egészen nyárias lett az időjárás. Ennél kedvezőbb időt kívánni sem lehetett volna!
Kis csúszással ( öltözködés, pálinkásjóreggelt köszöntés, stb.), fél 10 körül elindult a menet a községháza felé... Itt felolvasták a szabályokat és bemutatták a részvevőket és persze lovaikat - 17 lovas és 5 lovaskocsi (ezek a közönséget szállították :-) ).
A lovasok öltözéke egyébként megszabott - kobak vagy kalap, fehér ing, fehér kendővel, zakó, világos nadrág, csizma vagy esetleg lábszárvédő. Ezt kinek hogyan, kisebb-nagyobb hiányosságokkal sikerült összehozni ( a canboyok kivételével, mert ők a szokásos ruciban voltak :-)).
Dél körül megérkeztünk a Gondűzőbe - ez egy kis bódé Csenkén, a fő út mellett, pár méterre a Dunától. Itt várt minket a szarvasgyulyás, gondűző bor és pálinka formájában és hasonló nyalánkságok! Kb. egy órányi pihi után, teli pocakkal ( és van akinek pálinkagőzös fejjel) kicsit nehézkesen indultunk tovább :-) I
Itt talán meg kell jegyeznem, hogy a túlzott alkohol fogyasztás sem a lónak, sem a lovasnak nem tesz jót, sem a kettőjük közötti összhangnak (már ha egyáltalán van ilyen az adott esetben), főleg nem nagyobb társaságban! Ilyenkor csak nagyon kevésen múlik, hogy nem történik komolyabb baleset... Most is csak a lova ' józanságának' és eszének köszönhetően sikerült ezt elkerülni!
Minden egybevéve azért nagyon jól éreztük magunkat, jó volt az idő, a kedv, jól mentek a lovak, és nem történt baleset! Még ha a vadászlovaglás szabályait nem is nagyon sikerült a csapatnak betartani... :-)) Kellemesen elfáradtunk, és még egy hatalmas vacsora is várt minket!
Mindezek után még persze haza is kellett lovagolnunk... A Csenkei-erdő mentén vezetett az utunk. Szürkületben, baktatás közben már igencsak álmosnak éreztem magam, lógott is a fejem rendesen, hallgattam az apró zajokat és rábíztam minden egyebet a lóra. És egyszer csak DuRRR!!!! Valami naggggyon fejbe vágott!!! Már csak a fejemet fogtam... Pár pillanat múlva eszméltem rá, hogy egy fa kilógó ága rendesen szájba-fejbe vágott! De hát így jár aki elbóbiskol a lovon :-) Másnapra harcsaszájat növesztettem és úgy néztem ki, mint egy kocsmai verekedés áldozata :-))

Apu Aliával

Lovaskocsi bakjáról nézve valahogy így festett.

Fríz

Shágyákon - apu és én

Lovasok és kocsisok csoportképe

Rókaüldözés

A Nyereg

Kb. 12 éves korom óta egy ilyen, tiszafüredi nyeregről álmodozom. És most sikerült, meg van!!! A fa vázat aputól kaptam karácsonyra. Aztán elvittem egy ezermesterhez, aki kész nyerget varázsolt belőle. Persze ez nem ment egyik napról a másikra, kb. fél 6 hónapig tartott. A jó munkához idő kell! Megérte várni.

tiszafüredi nyereg : http://http//www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=39327

Ez volt a főpróba. Egy pillanatig sem volt olyan érzésem, mintha egy új, szokatlan nyeregbe ülnék. Sőt, inkább olyan volt mintha mindig is ebben a nyeregben ücsörögtem volna!

Ilyen a csupasz váz. Erre kerültek fel a bőr tartozékok, és persze a fekete rackaszőr!
Első látásra mindenki azt hitte, hogy egy pulit kutyából van... :-)

A nyereg mindenestől együtt is sokkal könnyebb, mint a két lópokróc alatta. Kb. 4-5 kg lehet, az angol és egyéb nyergekkel ellentétben, amikkel idáig cipekedem. Még a ló is észrevette, majdnem kiszaladt velem a világból :-) annyira örült neki!

Terveim szerint majd egyszer szerzek, vagy készítek hozzá egy nemez nyeregalátétet, és akkor tökéletes lesz a kép.

Ezt a mintát én csináltam a nyereg szárnyakra körbe. Mert azért még ez hiányzott

hozzá az én kényes szememnek.