Cucci karácsonya

Cucka karácsonyra kiságyat szeretett volna... Ezt onnan tudta, hogy a Csibi kutyának is hasonló ágyikója van, Cucka pedig előszeretettel használna azokban a ritka pillanatokban, amikor Csibi őrizetlenül hagyta!
Szóval beszereztük ezt a piros kockás ágyat, ami szerintem nagyon illik a kis fehér szőréhez. A karácsonyfa alatt sajna nem volt hajlandó belefeküdni ( pedig a tavalyi karácsonyon felbuzdulva azt hittem most is nagyon be lesz indulva a fára). Aztán kitettem az ágyat a cserépkályha mellé, abban a röpke pillanatban Cuccika magáénak tudta...! Hármat fordult benne és kész! Alvás nyitott szájjal. Azóta is mindenféle pózban produkálja magát benne ( közben persze felkerült az ágy a szobámba).

Hír

Ezennel jelentem, hogy folyó hó 11-én, Cucka macska megszűnt kandúr lenni! A szomorú, de szükségszerű dolgot nagy szivfájdalommal hajtottuk végre rajta, de reménykedjünk igy a szép jövőben!

Ez az utolsó kép Cucccika fekete-fehér gyolyóiról.

LÓhátról legszebb a világ!

" A ló előnye tenger, a bölcsnek is ló való,

Mert lóvá tesz az ember, és emberré tesz a ló."

Ezeket én követtem el :-)

Tehénszarv ivótülkök

közelebbről ugyanaz...

Arab lovak - lovas újságokban és hasonló helyeken találtam ilyen képeket, fotókat és annyira tetszettek, hogy le kellett rajzolnom...

Tus és akvarell

Tusrajz

Tusrajz

Szénrajz

Tusrajz

Részlet a Tolsztaja Mogilai szkita nyakékről

Akvarell

Akvarell. Ez a büszkeségem, csak sajna nem sikerül jobban lefényképeznem :-(

Cucka makka megint alszik :-)

Ezeket a fotókat inkább nem kommentálom, nincs is rajta mit. Meg amúgy is mindig megkapom, hogy nem is beszélek másról csak a lovakról meg a macsakáról. De hát ez van. Ezt szeretem!!!

Dündérke

Kutyabőr

Hát igen. Kék vérem van. :-))

Szóval anyukám oldaláról (leánykori neve Marcsa) valamiféle hétszilvafás nemesi sarjak vagyunk. Ügyes -bajos módon úgy alakult, hogy a diplomamunkám témája a családfánk, ez az oklevél és ennek a képzőművészeti interpretációja lesz. Nem így terveztem, de így alakult. Viszont nagyon örülök neki, ugyanakkor jobban belegondolva nem kis munka lesz felkutatni az elődöket. Főleg nem 1622-ig............Kicsit félek tőle, és nem tudom hogy kezdjem!

Az oklevelet II. Ferdinánd adta ki 1622-ben, Marcsa Gáspár számára, aki egy török vezért harcban legyőzött.

A címer őt ábrázolja, ahogy a szürke lován átugrat a török teste felett, fejét pedig kard élre hányta!

Ez mind le van írva a levélben, csak persze kicsit körülményesebben.

Pecsét a kétfejű sassal

Októberi Duna-part

Vasárnap délután leugrottunk a Dunára. Eléggé borús idő volt, de pár perc múlva előbújt a nap, és nekem muszáj volt ezt lefényképeznem! Igen ám, de a fényképezőm nem volt nálam... Hát beültem a kocsiba és irány haza, aztán meg vissza :-)

Lehet, hogy ez volt az utolsó napos nap?! Hát remélem nem. Csak most, hogy 3 napja tombol a szél, havas eső esik és a cserépkályha mellett kucorgunk, csak reménykedni tudok benne, hogy lesznek még ehhez hasonló szép napok!

Vadászlovaglás - muzslai módra

2. Muzslai Hubertus - Október 3.

Reggel 7-kor még elég csípős volt az idő az induláskor itthonról, de egy óra múlva, amikor megérkeztünk a gyülekező színhelyére már melegített a nap. Később pedig egészen nyárias lett az időjárás. Ennél kedvezőbb időt kívánni sem lehetett volna!
Kis csúszással ( öltözködés, pálinkásjóreggelt köszöntés, stb.), fél 10 körül elindult a menet a községháza felé... Itt felolvasták a szabályokat és bemutatták a részvevőket és persze lovaikat - 17 lovas és 5 lovaskocsi (ezek a közönséget szállították :-) ).
A lovasok öltözéke egyébként megszabott - kobak vagy kalap, fehér ing, fehér kendővel, zakó, világos nadrág, csizma vagy esetleg lábszárvédő. Ezt kinek hogyan, kisebb-nagyobb hiányosságokkal sikerült összehozni ( a canboyok kivételével, mert ők a szokásos ruciban voltak :-)).
Dél körül megérkeztünk a Gondűzőbe - ez egy kis bódé Csenkén, a fő út mellett, pár méterre a Dunától. Itt várt minket a szarvasgyulyás, gondűző bor és pálinka formájában és hasonló nyalánkságok! Kb. egy órányi pihi után, teli pocakkal ( és van akinek pálinkagőzös fejjel) kicsit nehézkesen indultunk tovább :-) I
Itt talán meg kell jegyeznem, hogy a túlzott alkohol fogyasztás sem a lónak, sem a lovasnak nem tesz jót, sem a kettőjük közötti összhangnak (már ha egyáltalán van ilyen az adott esetben), főleg nem nagyobb társaságban! Ilyenkor csak nagyon kevésen múlik, hogy nem történik komolyabb baleset... Most is csak a lova ' józanságának' és eszének köszönhetően sikerült ezt elkerülni!
Minden egybevéve azért nagyon jól éreztük magunkat, jó volt az idő, a kedv, jól mentek a lovak, és nem történt baleset! Még ha a vadászlovaglás szabályait nem is nagyon sikerült a csapatnak betartani... :-)) Kellemesen elfáradtunk, és még egy hatalmas vacsora is várt minket!
Mindezek után még persze haza is kellett lovagolnunk... A Csenkei-erdő mentén vezetett az utunk. Szürkületben, baktatás közben már igencsak álmosnak éreztem magam, lógott is a fejem rendesen, hallgattam az apró zajokat és rábíztam minden egyebet a lóra. És egyszer csak DuRRR!!!! Valami naggggyon fejbe vágott!!! Már csak a fejemet fogtam... Pár pillanat múlva eszméltem rá, hogy egy fa kilógó ága rendesen szájba-fejbe vágott! De hát így jár aki elbóbiskol a lovon :-) Másnapra harcsaszájat növesztettem és úgy néztem ki, mint egy kocsmai verekedés áldozata :-))

Apu Aliával

Lovaskocsi bakjáról nézve valahogy így festett.

Fríz

Shágyákon - apu és én

Lovasok és kocsisok csoportképe

Rókaüldözés

A Nyereg

Kb. 12 éves korom óta egy ilyen, tiszafüredi nyeregről álmodozom. És most sikerült, meg van!!! A fa vázat aputól kaptam karácsonyra. Aztán elvittem egy ezermesterhez, aki kész nyerget varázsolt belőle. Persze ez nem ment egyik napról a másikra, kb. fél 6 hónapig tartott. A jó munkához idő kell! Megérte várni.

tiszafüredi nyereg : http://http//www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=39327

Ez volt a főpróba. Egy pillanatig sem volt olyan érzésem, mintha egy új, szokatlan nyeregbe ülnék. Sőt, inkább olyan volt mintha mindig is ebben a nyeregben ücsörögtem volna!

Ilyen a csupasz váz. Erre kerültek fel a bőr tartozékok, és persze a fekete rackaszőr!
Első látásra mindenki azt hitte, hogy egy pulit kutyából van... :-)

A nyereg mindenestől együtt is sokkal könnyebb, mint a két lópokróc alatta. Kb. 4-5 kg lehet, az angol és egyéb nyergekkel ellentétben, amikkel idáig cipekedem. Még a ló is észrevette, majdnem kiszaladt velem a világból :-) annyira örült neki!

Terveim szerint majd egyszer szerzek, vagy készítek hozzá egy nemez nyeregalátétet, és akkor tökéletes lesz a kép.

Ezt a mintát én csináltam a nyereg szárnyakra körbe. Mert azért még ez hiányzott

hozzá az én kényes szememnek.

Bösztörpuszta

Miután sikerült kiharcolnom, hogy azért csak el kellene mennünk Bösztörpusztára, pénteken délelőtt nekivágtunk az útnak kb. 40 fokos hőségben. Én nagyon készültem erre a kiruccanásra, egészen addig lelkes voltan, mig Kunszentmiklós határában rá kellett jönnöm, hogy a kocsisor vége - ahol mi álltunk - kb. 5 km-re van Bösztörpusztától. Itt eg kicsit lelohadtam... Kb. 1 óra sorban állás után sikerült leparkolnunk, térdig érő porban :-)) .

Aztán belevetettük magunkat a sokadalomba...

Még jó, hogy voltak ismerősök :-) Meg egy kis árnyék, ahol fáradt végtagjainkat megpihentethettük.

Itt épp valami magasröptű eszmefuttatást folytatunk Millarcával.

Hát nem tudtom...? Most vagy hőgutát kaptam volna, vagy tényleg jó idő volt benne???!!!

Életfa

Ez tetszik! Én is el tudnám igy képzelni!

Bösztörpuszta - templom

Kunszentmiklós - templom